Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2017
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 7 találat lapozás: 1-7
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Petki Dávid

2005. szeptember 17.

Két kategóriában, három korcsoportban Hargita, Kolozs, Kovászna és Maros megyei cserkészek fújják a nótát a szeptember 16-18. között második alkalommal megszervezett Dalos Pacsirta Országos Cserkész Dalversenyen, melynek a marosszentgyörgyi plébánia adott otthont. – A cserkészdalversennyel hagyományt szeretnénk teremteni – hangsúlyozta Molnár Szilárd, a szervező marosszentgyörgyi 21. számú Gr. Petki Dávid Cserkészcsapat vezetője. Míg tavaly harmincnégy vetélkedő szállt versenybe, addig az idén ötvennél több diákra számítanak. Maros megyében öt-hat működő cserkészcsapat létezik. A nótás kedvű cserkészek nép- és cserkészdal, valamint ifjúsági és vallásos énekek kategóriáiban kelhetnek versenyre. Szeptember 24-én Gyergyó-szárhegyen gyűlnek össze újból, ahol az 1990-es alakuló ülés óta ötévente kopjafát helyeznek el a parkban. /Mészely Réka: Dalos pacsirták találkozója. Országos cserkészvetélkedő Marosszentgyörgyön. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 17./

2005. szeptember 21.

Ismét megkezdődött a Dalos Pacsirta nép-, ifjúsági- és cserkészdalverseny. Marosszentgyörgy római katolikus plébániájának udvara ismét kicsinek bizonyult. A zsűri dolgát megnehezítették a résztvevők, hisz szebbnél szebb dalok csendültek fel. A versenyek után a cserkészek megtanulták a hallott és számukra ismeretlen dalokat is. /Barabás Enikő, 21. Számú Gr. Petki Dávid Cserkészcsapat: Cserkészdalverseny Marosszentgyörgyön. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 21./

2007. október 2.

„Tele van a szívem dallal/, a lelkem is énekkel/ Egy része marad a földön/ a többi száll – égre fel” – Baricz Lajos plébános-költő verssorait választva mottóul, negyedik alkalommal tartották meg a Dalos pacsirta országos cserkész-dalversenyt Marosszentgyörgyön. Az elmúlt hét végén Erdély számos településéről több mint 110 cserkész nevezett be az eseményre, amelynek házigazdája a helybéli Gróf Petki Dávid cserkészcsapat volt. Erre az alkalomra a Gróf Petki Dávid csapat válogatott dalokból álló kötetet is kiadott, a tavaly megjelent cserkész-daloskönyv folytatásaként, hogy a versenyzőknek könnyebb legyen a felkészülés. A kétnapos rendezvény keretében szeptember 29-én délelőtt az ifjúsági és vallásos énekek kategóriában háromfős csapatok mérték össze tudásukat, majd délután népdalok és cserkészdalok csendültek fel az egyéni versenyszámban. /Berekméri Ildikó: Dallal „cserkészték be” a zsűrit. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 2./

2010. február 19.

Identitásválság Marosszentgyörgyön
Marosszentgyörgy gazdasági fejlődése megváltoztatta a település etnikai összetételét: a magyarok mára az összlakosság kevesebb mint felét teszik ki. Sófalvi Szabolcs polgármester azonban tenni akar a község elrománosodása ellen: a tanács új magyar utcanevekről döntött, kétnyelvű táblákat helyezett ki, az iskola udvarán pedig hamarosan Petőfi-mellszobrot avatnak. Az idő rövid, és sok a teendő, mivel az elöljáró szerint megtörténhet, hogy többé nem lesz magyar polgármestere a településnek.
Az erőteljes románosodás ellenére is megpróbálok magyarkodni, a szó nemesebbik értelmében. Mivel szerintem a községnek most van utoljára magyar polgármestere, úgy érzem, hivatalbeli kötelességem ezt megtenni” – állítja Sófalvi Szabolcs, Marosszentgyörgy 2008-ban megválasztott elöljárója.
A nagyközség demográfiai adatai évről évre változnak; egyre több városlakó költözik ki a Vásárhellyel összenőtt településre. Míg 1992-ben Marosszentgyörgynek 7120 lakosa volt, 2002-ben ez a szám 7900-ra duzzadt. Mára mintegy 10 ezren lakján a települést, az egykor abszolút többségben lévő magyarság pedig kisebbségbe szorult. A polgármester szerint a 2002-ben még 58 százalékban jelen lévő magyarok mára az összlakosság kevesebb mint felét teszik ki.
Kiküszöbölnék a visszásságokat
A községközponthoz tartozó három településén, Tófalván, Csejden és Szentgyörgyön elsősorban román családok vásárolnak telkeket és kezdenek építkezni. Az utóbbi években a községközpontban új lakónegyedek, utcák létesültek, a lakosság és a vállalkozások számának növekedése ugyanakkor gazdasági gyarapodáshoz is vezetett. Jelenleg Marosszentgyörgy a megye egyik leggazdagabb községének számít.
„Mindez szép és jó, csakhogy a település elveszíti identitását. A város közelsége pedig csak fokozni tudja ezt a veszélyt. Erről a volt községvezetők is tehetnek, azok, akik nem voltak hajlandóak életbe ültetni néhány, a magyarság számára fontos tanácsi határozatot: az utcák, terek átkeresztelését, nem szolgáltatták vissza a történelmi egyházak elkobzott javait. De földet adtak a vásárhelyi ortodoxoknak vagy beengedték a kastély területére a most is ott állomásozó csendőrséget” – magyarázza a fiatal RMDSZ-es elöljáró, aki megfogadta: mandátuma alatt mindent megtesz az eddigi visszásságok ellensúlyozása érdekében.
Lesz még magyar polgármester?
Marosszentgyörgyön az etnikai arányok felborulásával egyetemben a közhangulat is változott, vagy legalábbis egyesek mindent megtettek annak érdekében, hogy változzon. A 2008-as helyhatósági választások alkalmával a városból ideköltözött egyik újgazdag román jelölt alpári hangnemű magyarellenes uszításba kezdett az RMDSZ jelöltje ellen.
Sófalvi szerint az ellenfél lejáratására jelentős pénzösszeget szóró Andrei Moscviciov taktikája bumerángként hatott: példaértékű összefogásra ösztönözte a község magyar lakóit, így Sófalvi elsöprő győzelmet aratott a sovén megnyilvánulásokban dúskálódó üzletember és pártja fölött. Marosszentgyörgyön az RMDSZ tíz, a román pártok együttvéve öt képviselőt juttatott a tanácsosi estületbe.
„Mivel a helyhatósági választások óta is egyre több román nemzetiségű új lakos folyamodik marosszentgyörgyi személyazonossági iratokért, nem valószínű, hogy ezt a győzelmet meg tudnánk ismételni. Legjobb esetben Szentgyörgyinek még egy mandátum erejéig lehet magyar elöljárója, de az is kétséges” – mérlegeli az RMDSZ esélyeit Sófalvi Szabolcs. Mint mondta, a jelenlegi tényállás és a kedvezőtlen tendencia sarkallta arra, hogy időben törlessze az önkormányzat két évtizede halmozott, tetemes adósságait a magyar lakosság fele.
Életbe ültetett kétnyelvűség
„Egy idegen, aki belépett a faluba, nem tudhatta, hogy ez valamikor magyar település volt, de talán még azt sem, hogy a mai napig magyar közösség él itt. Az utcanevek, a szobrok, az elhanyagolt kastély egyáltalán nem a mi múltunkról tanúskodtak” – állapítja meg a polgármester. Amikor egy évtizeddel ezelőtt a Krónika ugyanezt a tényt jelezte Sófalvi elődjének, szóvá téve, hogy a községben egyetlen utca sem viseli magyar személyiségnek a nevét, Vízi József azzal replikázott, hogy „De románnak sem!”. Annak ellenére, hogy az utcák későbbi átkereszteléséről még a 2004–2008-as időszak alatt döntött a helyi önkormányzat, Vízi nem ültette életbe az akkor még tanácsosként dolgozó Sófalvi kezdeményezésére született önkormányzati döntést.
Az új nevek, akárcsak a kétnyelvű táblák az elmúlt nyáron kerültek a helyükre. A Fő út egyik szakasza gróf Petki Dávid, a kastély parkja annak néhai tulajdonosának, Máriaffy Lajosnak a nevét viseli. Továbbá utcát neveztek el többek között Márton Áron püspökről, Török János 1848-as forradalmárról, Bolyai János matematikusról, Bányai József földesúrról, a község főtere pedig a település védőszentjéről, Sárkányölő Szent Györgyről kapta a nevét. A fél éve kitett táblákat eddig nem is rongálták meg, nem is lopták el.
A fiatal polgármester tervei között szerepel, hogy a jövőben Kossuth Lajosról is nevezzenek el utcát. „Ha már Marosvásárhelyen nem lehet, akkor legalább Marosszentgyörgyön lesz Kossuth utca” – jegyzi meg mosolyogva. Addig is Petőfi-mellszobor kerül az iskola elé, ahová a tanintézmény 90-es évekbeli román vezetősége, a helyi tanács megkerülésével a magyarellenes tetteiről elhíresült, a falu határában, 1849-ben meggyilkolt Constantin Romanu-Vivu szászrégeni prefektusnak állított emléket.
Községháza vagy kocsma lesz a kastélyból?
Hosszas huzavona után Máriaffy Lajos kommunista érában tönkretett kastélya visszakerült a gróf családjához. Az önkormányzat a helyi közösség részére szeretné megmenteni az 1870 körül épült kétszintes ingatlant, a település egykori gyöngyszemét. Az épület visszaszolgáltatásáig jó esély mutatkozott erre, azonban amint a leszármazottak visszaszerezték a kastélyt, megfeledkeztek arról az ígéretükről, miszerint telekkönyvezés után a két történelmi magyar egyháznak, a római katolikusnak és a reformátusnak adományozzák. „Inkább áruba bocsátották, amihez egyébként joguk volt, ám az épület állagához képest horribilis összeget kérnek. Mint várható volt, a művelődési tárca lemondott az elővásárlási jogáról, az önkormányzat viszont szeretne élni ezzel a lehetőséggel.
Nekünk nem mindegy, hogy a polgármesteri hivatalt költöztetjük oda, és egy falumúzeumot létesítünk az épület egyik szárnyában, vagy egy idegen vásárolja meg, és kocsmát meg panziót nyit, vagy netán még azt sem. Nem mindegy, hogy ez a valamikori csodálatos épület továbbra is Máriaffy-kastélyként él a köztudatban vagy egy bizonyos vendéglátó-ipari egység nevét kapja” – figyelmeztet a polgármester. A család jogi képviselője, Rózsa József marosvásárhelyi ügyvéd előbb 800 ezer eurót kért a neoreneszánsz épületért, majd 600-ra csökkentette az árat. A tanács által megrendelt felmérés alapján az ingatlan mintegy 200 ezer eurót érne, a restaurálási költségek pedig legalább félmillió euróra rúgnának. A meglehetősen nagy árkülönbség ellenére mindkét fél a méltányos megoldásban bízik, és a másik engedményét várja.
A falu épített örökségének másik értéke a 13. században épült római katolikus, kazettás mennyezete 1750-ből való, de egy sajnálatos mulasztás következtében kimaradt a műemlék jellegű épületek lajstromából. A polgármester és a tanácsosok most azt szeretnék, ha többnyelvű plakettek, elhelyezésével sikerülne a község történelmi múltját ismertetni.
Szívességek az ortodox egyháznak
Baricz Lajos plébánostól megtudtuk, a római katolikus egyházat sokkal inkább elkeseríti az a vita, ami a vagyona körül folyik. 2008-ig javarészt csak az ortodox egyház kapott földet a községben, míg a katolikusok és reformátusok a mai napig hiába kérik jogos tulajdonukat. „Valóban így van, az előző községvezetés csak az ortodoxoknak adott földet, és hogy jobb legyen, nemcsak a szentgyörgyi parókiának, hanem a vásárhelyinek is, amelynek az égvilágon semmi köze nem volt a faluhoz. Ezt a helyzetet kellene valahogy helyrehozni” – mondja Sófalvi Szabolcs, de belátja, nem lesz könnyű dolga.
A prefektúra keretében működő földosztó bizottság részéről hatalmas etnikai és politikai nyomást érez. „A hozzá nem értés és a rosszindulat párosul egyes bizottsági tagokban, de főleg a prefektúra vezető jogászában” – ismeri el Csuszner Ferenc, aki maga is tagja a testületnek. Szerinte a bizottság legutóbbi döntése, mely az egykori jogos tulajdonosok ellenében egy állami fantomvállalatot favorizál, újabb pert helyez kilátásba. A marosszentgyörgyi önkormányzat emiatt nemcsak a történelmi egyházak kéréseit odázta el, de mindmáig a Máriaffyék földjeit sem tudta visszaszolgáltatni.
„A mezőgazdasági kutatóállomás adminisztrálja azokat a földeket, a prefektúra meg arra int, hogy most telekkönyvet állítsunk ki a nevére. Hogy milyen kutatás folyik ott, arról jobb nem beszélni, de tudjuk: a román állam számára nem is az a fontos” – állítja a községgazda. Sófalvi úgy érzi, sok román hivatalnok azért próbálja átverni, mert 36 évesen fiatalnak és tapasztalatlannak tartják. Legutóbb az útügy vezetőjével folytatott szócsatát, amikor közölte: a községközpontban nemcsak a helységnévtáblák, hanem az irányjelzők is kétnyelvűek lesznek. A polgármester a magyar feliratok elhelyezését szeretné elérni a Marosszentgyörgyön megtelepedett román vállalkozók részéről is.
A legtöbb, akivel elbeszélgetett, hajlott a megoldás elfogadására. „Én csak a törvényes jogok tiszteletben tartásához ragaszkodom, azokat pedig megtagadni nem lehet” – vallja Sófalvi Szabolcs, és egyben arra biztatja Maros megye többi RMDSZ-es polgármesterét is, hogy merjék felvállalni magyarságukat és az általuk képviselt szövetség programját.
Szucher Ervin. Forrás: Krónika (Kolozsvár)

2011. október 14.

Cserkészek dalversenye
Nyolcadik alkalommal szervezték meg Marosszentgyörgyön a Dalos Pacsirta nevet viselő Országos Cserkész Dalversenyt. A rendezvény október 7. és 9. között zajlott, a házigazda szerepét pedig a Romániai Magyar Cserkészszövetséghez tartozó gróf Petki Dávid cserkészcsapata töltötte be.
Szombat délelött két kategóriában, kiscserkész és cserkész korosztály szerint versenyeztek a résztvevők. Érkeztek cserkészek Régenről, Enyedről, Lapádról, Tordáról, Kolozsvárról és Marosszentgyörgyről, akik népdal vagy ifjúsági vallásos ének előadásával készültek. Őket értékelték a zsűri tagjai, a lapádi, enyedi és tordai csapat vezetői. A délután folyamán sor került az idei verseny tájegységének, a Kis-Küküllő menti népdalok, népi hagyományok ismertestésére, Borbándi András református lelkész bemutatója népdaltanulással volt egybekötve.
A hétvégén, a dalversenyt követően sor került az V. Országos Cserkész Szüreti Bálra is, az este 8 órakor kezdődő mulatság első mozzanata a helyi cserkészek által előkészített csősztánc volt. Együtt táncoltak az éjszaka folyamán az erdélyi és a Felvidékről érkezett cserkészek. Vasárnap a szentmisét követően az eredmények kihirdetésével ért véget az idei Dalos Pacsirta.
Rajka Mária 
Szabadság (Kolozsvár)

2013. október 17.

Dévai díjazottak a Dalos Pacsirtán
Déváról öttagú csapat vett részt a Romániai Magyar Cserkészszövetség és a 21 sz. gr. Petki Dávid cserkészcsapat által Marosszentgyörgyön megrendezett Dalos Pacsirta vetélkedőn, ahonnan különböző kategóriákban elnyert első és második díjjal tértek haza.
Az RMCSSZ idén 10. alkalommal szervezte meg a Dalos Pacsirta nevet viselő országos rendezvényét, melynek célja a népdalok, ifjúsági énekek és cserkész dalok felelevenítése, a különböző tájegységek jellegzetes népdalainak megismerése. A rendezvény az évek során újabb és újabb versenykategóriákkal bővült. Idén már a néptánc és számos kézműves bemutató is része volt a vetélkedőnek.
A dévai 55-ös Számú Kőműves Kelemen Cserkészcsapat tagjai népdal- és kézműves kategóriákban neveztek be a versenyre. A negyedikes Zöldi Izabella népdalelőadásával el is nyerte korosztálya szintjén a második díjat, a hetedikes Erdős Amália pedig elsődíjas lett bogozott kézműves tárgyaival. – El sem akartam hinni, hogy valóban első díjat nyertem. Nem számítottam erre. Inkább azért mentem a versenyre, hogy együtt legyek a csapattársakkal, találkozzak régi ismerősökkel. De persze nagyon örültem a sikernek. Annál is inkább, mert többen is sok szép tárggyal neveztek be a versenyre, úgy bogozásokkal, mint festett üveg- és fatárgyakkal, illetve faragványokkal – mesélte Erdős Amália, akinek a kézművességen túl az ifjúsági énekverseny nyerte el leginkább tetszését. A szinte egész napra kiterjedő vetélkedőt jó hangulatú szüreti mulatság zárta. A rendezvényen résztvevő mintegy 200 erdélyi fiatal hajnalhasadtáig ropta a táncot. Másnap reggel azonban, ha álmosan is, de mindenki elért a helyi római katolikus templomban tartott szentmisére és az azt követő kiértékelésre, díjkiosztásra. A dévai cserkészek, akik idén először vettek részt a Dalos Pacsirta vetélkedőn, örömmel ünnepelték két díjnyertes társukat, s ígérgették, hogy jövőre népesebb csapattal neveznek be a versenyre.
Gáspár-Barra Réka
Nyugati Jelen (Arad)

2015. október 15.

Ne csak lakhelyük, fészkük legyen"
Marosszentgyörgyi magyar közösségek találkozója
Első alkalommal rendezik meg a hétvégén a marosszentgyörgyi magyar közösségek találkozóját. A pénteken és szombaton zajló rendezvénysorozat keretében a szentgyörgyi civil szféra és a helyi kulturális élet képviselői, illetve a népi kézművesmesterek is bemutatkoznak, a gazdag program egy dalcsoport, több néptánccsoport és egy zenekar műsorát, baranta- és huszárbemutatót, illetve könyvbemutatót, beszélgetést és előadásokat is magába foglal.
– Hogyan született az ötlet? – kérdeztük Sófalvi Szabolcs polgármestert.
– A helyi Kolping Családdal, a Marosszentgyörgyi Ifjúsági Egyesülettel és a 21. Gr. Petki Dávid cserkészcsapattal közösen szervezett találkozó ötletét régóta fontolgatjuk. Egyrészt abból indultunk ki, hogy az elmúlt időszakban sokan költöztek ide, és fontos lenne az újonnan jötteket is bevonni a közösség életébe, megismertetni velük a helyi értékeket, hogy ne csak egy lakhely legyen, hanem igazi fészekké váljon számukra Marosszentgyörgy. Másrészt a községben számos civil szervezet és kulturális alakulat, tánccsoport, énekkar működik, őket is szeretnénk közelebb hozni egymáshoz. Fontos célkitűzésünk ugyanakkor a fiatalok, illetve azon réteg megszólítása, amely eddig távol maradt a rendezvényeinktől – mondta a községgazda.
A találkozó pénteken délután 5 órakor kezdődik a helyi kultúrotthonban. A megnyitón beszédet mond Sófalvi Szabolcs, dr. Csige Sándor Zoltán, Magyarország csíkszeredai konzulátusának vezető konzulja, a Kolping Család részéről pedig Székely Szilárd, majd lelkészi áldások következnek. A továbbiakban bemutatkoznak a helyi civil szervezetek, amelyekkel Merre tovább, marosszentgyörgyi magyarság? címmel lesz beszélgetés.
Szombaton délelőtt 10 órakor a római katolikus templomban ökumenikus istentisztelettel indul a nap, ekkor a három magyar történelmi egyház képviselőinek jelenlétében zászlófelvonásra is sor kerül. A kulturális műsor 11.30-kor kezdődik, a Czinige zenekar, a Kis Táltosok és a Táltos, illetve az Öreg Fenyő tánccsoport is látható majd a színpadon, Vass Lajos és Orbán Balázs citerázik, Kelemen Barbara Karolina és Kádár Barna Zsolt népdalokat énekel. 16 órakor táncház kezdődik a Czinige zenekarral, tánctanítás is lesz kicsiknek és nagyoknak, 17 órakor pedig a Jubilate Deo dalcsoport lép közönség elé. A templomudvaron közben népi kézművesmesterek műhelyeibe látogathatnak el az érdeklődők, a szalmafonást, korongozást, faragást, a mézeskalács-díszítést, a bőrdíszművességet, vályogtégla- készítést, bogozást, nemezelést ki is lehet próbálni, akárcsak a kádár-, mészáros-, hentes-, kovácsmesterséget. A plébániaudvar út felőli részén jurta várja majd a jelenlevőket, kenyérsütés, alma- és szőlőpréselés is lesz itt. Kora délután kezdődnek a különféle bemutatók, 12.45-től és 15.45-től a baranta-, 14.15- től a huszárbemutató, közben íjászkodni is lehet.
A programban előadások is helyet kaptak. 11.30-kor a tanácsteremben Szénégető István plébános a házasságról és a családról, 14.30-kor Balla Ede a magyar Szent Koronáról beszél. 16 órakor ugyanitt könyvbemutatóra várják az érdeklődőket, dr. Ambrus Tünde A székely falutízes című munkáját Székely Szilárd ismerteti.
A marosszentgyörgyi magyar közösségek találkozójának fővédnöke Bakó Pál ferences szerzetes.
Népújság (Marosvásárhely)



lapozás: 1-7




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998